Önéletrajz

Október vége felé, az 1956-os forradalom idején, édesapám a főiskolások vezéreként fegyvert kért Malétertől. Kézfogás után azt az utasítást kapta, hogy: “Maguk művészek, menjenek haza és alkossanak, ez a feladatuk!” Anyám ki sem engedte többé, s akkor fogantam én. 9 hónappal az 1956-os forradalom után, Budapesten születem. Édesapám Kovács Ferenc, kétszeres Munkácsy-díjas szobrászművész, édesanyám Magony Ida, festőművész volt. Két nővéremmel gyerekkorunktól zenei és művészeti képzésben részesültünk. Édesanyám balett óvodába íratott, szüleim irányítása mellett pedig rajzolni, festeni, formázni és kovácsolni tanultam. 6 éves koromtól zeneiskolában tanultam zongorázni, majd hegedülni, és 15 éves koromtól trombitálni. A zeneművészeti általános iskolában kiemelt ének tagozatra jártam, és Bors Irma, Kodály Zoltán legkedvesebb tanítványa tanított énekelni. 7 évesen már szólót énekeltem Kodály Zoltánnak a születése napján. Később gimnáziumban angol tagozaton kezdtem tanulni, majd átmentem a Bartók konziba, ahol trombita szakot végeztem, és leérettségiztem. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneiskolai trombita-, szolfézs- és általános iskolai énektanári diplomát szereztem.

Eleinte klasszikus zenekarokban játszottam. A Népszínház Táncegyüttese után a Postás Szimfonikus Zenekarban, majd a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesében játszottam. Néhány évet eltöltöttem a 180-as Csoportban. 1977-től részt vettem Szabados György formációiban, és a Makuz egyik alapító tagja voltam. 1980-ban a Budapest Ragtime Band egyik alapító tagja lettem, majd 15 éven át a Dresch Quartetet erősítettem. 1994-től, szintén alapító tagként a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Bandben kezdtem muzsikálni. 1993-tól kezdve rendszeresen játszottam az F. Zámbó Happy Bandben, a Latin Combo Bandben, a Tereskovaban, a Pocsolyás és Barátaiban, és más zenekarokban. 2000 – 2015-ig a Djabe zenekar tagja voltam. Az 1978-as tabáni LGT koncerten kezdtem részt venni Presser Gábor különféle formációiban, köztük Rúzsa Magdival is. 2014-től a Szentpéteri Csilla and Band tagja lettem. 2010-től kezdve felléptem Zorán formációival. 2010-ben a MagyarVista Social Clubnak is alapító tagja lettem. 2011-től a Tariqa zenekar tagja vagyok. 2017-től 2022-ig a Chalabanban is játszottam. 2013-tól tagja vagyok a RasQ zenekarnak. 2001-ben megalapítottam saját zenekaromat, a Magony együttest, amelyet saját számaim eljátszására hoztam létre, eredetileg az egy évvel korábban készített szóló albumom élő előadására. Műsorom folyamatosan bővül saját szerzeményeimmel, illetve, ismert magyar népdalok egyéni feldolgozásával. Zenei stílusomban leginkább a jazz, a kortárs és a népzene elemei keverednek. A magyar, nyugat- és kelet-európai, valamint az amerikai zenei élet prominens képviselőivel létrehozott Magony produkciók számos koncerten elhangzottak, és zenei csatornákon is megtalálhatók. Első szóló lemezemet még Kovács Ferenc néven, Magony címmel adtam ki, majd zenekaromnak adtam a Magony nevet. A Magony zenekar különféle formációival többféle néven lépett fel, illetve adott ki lemezeket. Ezek az elnevezések a következők voltak: Magony, Grand Magony, Hatok, Magony vonósok, Magony trió, Magony Quartet, Magony Quintet, Kovács Ferenc – Kovács Zoltán Quintet. Szerzeményeim részben hangszeres művek, részben pedig énekes számok, amelyek közül néhánynak én magam, néhánynak pedig Jancsó Zoltán írta a szövegét.

2008-ban a Mediawave-en Párhuzamos Kultúráért díjban részesültem, mint ethno- és jazz muzsikus, zeneszerző. Filmzene szerzőként Mészáros Márta rendező öt filmjéhez írtam zenét, amelyet zenekaraimmal le is játszottunk. Színházi és kortárs balett produkciókhoz és szereztem zenét, és zenekaraimmal lejátszottam őket. Mintegy 140 nagylemezt és CD-t adtam ki, illetve közreműködtem az elkészítésükben. 9 saját CD-m jelent meg a különféle Magony formációkkal.

Fafaragás:

1990-ben, édesapám halálát követően/szellemi hagyaték/ kezdtem el fafaragással foglalkozni.Első termékem egy mahagóni fából készült sótartó volt, amelyet a Kanári szigeteken egy zsebkéssel faragtam ki, és amely azóta is otthon, a család asztalát díszíti. Az általam nagy gonddal kiválogatott és összegyűjtött, valamint éveken, évtizedeken át megfelelő helyen, szakszerűen tárolt és kiszárított farönkökből egyedi termékeket, főként asztalokat, székeket, polcokat, szekrényeket, ágyakat, tálakat állítok elő, de már olyan is előfordult, hogy megrendelésre whiskys üveg alakú gitárt is készítettem.

Szobrászat:

2017-ben kezdtem kövek megmunkálásával foglalkozni, ekkor készítettem el megrendelésre első térplasztikámat. Ezt követően számos, különféle méretű szobrot készítettem, amelyek közül néhány közterületen van kiállítva, illetve magángyűjteményekben található meg. A mészkőtől a márványon át a gránitig számos különféle szerkezetű és keménységű követ munkáltam meg. Eddigi legnagyobb szobrom 25 mázsa súlyú, és 215 cm magasságú. Különböző alkotásaim kiállításra kerültek a Stefánia Palotában és Kertben, az Esernyős Galériában, az etyeki Művelődési Ház előtti területen, és a B. L. teremben.

Sport:

Famászással kezdődött, s eltartott egészen a kamaszkorig, mikor már szégyelltük. Repedések, zúzódások, csonttörés követte. Amibe csak lehetett, mindenbe belekóstoltam. Birkózás, úszás, kajak, kézilabda, foci, asztalitenisz. Aranyérem az Ifjúsági Budapest atlétikai versenyen négytusában. Azután fordultam a különböző japán budo sportok, küzdelmi művészetek felé. Judo-t és Ju-Jitsut tanultunk Gyebnár Ferencnél, a sokszoros magyar bajnoknál. Olyan srácokkal edzhettem együtt, akik később meghatározói lettek az egyes szakágaknak. Szurkos Imi repülő ollói , s különös ereje, küzdőszelleme miatt egész Európában híres volt. Várszegi Rudi mindig előtérben volt, s most, hogy többszörös nagyapa, sumózik. Szeretett enni, s tudott is. Kádár Mityussal tartottuk a Sportcsarnokban a 70-es évek vége felé az első látványos aikido elemekkel tarkított bemutatót, mely a sportág sikerének a nyitánya lehetett. Ott fogott velem kezet Pap László, akiről később elnevezték az épületet. Szerette volna az edzőm, hogy fejlesszem tovább az aikidót Magyarországon, de igazi japán mester hiányában én ezt nem tartottam eredményes útnak, s így vágy maradt csupán e művészet. Nem úgy a shotokan karate, melyben kiváló kortársak, belga-japán felügyelet, s kemény edzésmunka segítette a fejlődést. Külker SC, Molnár Laci, Budai Gyuri, Rusznákék, Arisz és még sok harcostárs. Magyar válogatottság Börzsei Karesszal, edzőtábor a japán válogatott különítménnyel – Iida mester, Tanaka, Yahara (a „Hentes”) és a többiek. Jó évek voltak! Ha nem volt aznap koncert, akkor volt valahol valamilyen edzés. Így készültem az esti erőpróbára, melynek a mai napig nagy hasznát veszem. Vállszakadások, ízületi sérülések, orrvérzés, derékbántalmak, zúzódások, térdszalag-szakadás, műtétek sora, három hónapos gipsz, eltiltás. Közben ezüstérmet nyertünk a Zürich kupán az Opera SC nagypályás labdarúgó csapattal, a nyugatiak közt egyetlen kelet-európaiként. Bal hátvédet játszottam. A labdarúgás olyan érzés, ha nálad a labda, mintha a lábad nem érne a földre, csak lebegnél. Tán a siklóernyőzés volt ilyen, de miután ellopták az ernyőmet, már nem kívánkoztam a felhők felé, hisz álmomban bármikor előidézhetem ezt az állapotot.

Az 1980-as években kipróbáltam magamat a kendóban, majd 1992-től japán mester, Abe Tetsushi irányítása mellett kezdtem komolyan gyakorolni. 1992-ben hazánkba került Abe Tetsushi mester, 5. danos (azóta 7. dan kyoshi) egyetemi tanár (a kendo és a budo filozófia oktatója). Megnéztem a munkáját, azóta gyakorlom a szamurájok kardvívásának mai, sportosított változatát, mely teljes része lett az életemnek. A gyakorlati és elméleti tanulási folyamatok rendszerét, melyet ennek köszönhetően ismertem meg, az életem minden területén eredményesen alkalmazhatom. Mesteremnek köszönhetően két év alatt a válogatottba kerültem, melynek 8 évig tagja lehettem.

Ezek az évek a magyar kendo csodálatos sikersorozatát hozták. ’97-ben a kyotoi VB-n az addig sehol sem jegyzett magyar férficsapattal aranyérmet nyertünk a B csoportban (amit később meg is szüntettek). Ezen első szemtelenséget egy pár egyéni aranyérem követte az EB-ken junior, női, férfi kategóriában. De a legfontosabb a férfi csapat. A harmadik és második helyezés után végre 2002-ben sikerült a franciákat megvernünk (89-óta először a magyaroknak). Egyéniben is jutott egy-két első helyezés számomra, melyre jó érzéssel gondolok (Duna Kupa Bécsben, Prága Kupa, Budapest Kupa, Hajdúnánás Kupa), de a tanulás során a vereségek által tapasztalható jelenségek értékelése sem elhanyagolható megismerés.Főbb versenyeredményeim:

1997 Világbajnokság, Kyoto – csapat aranyérem
1998 Európa Bajnokság, Basel – csapat ezüstérem
1999 Budapest Kupa – egyéni aranyérem
1999 – Hajdúnánás Kupa – egyéni aranyérem
1999 – Prága Kupa – egyéni aranyérem
2001 Bologna – csapat bronzérem
2001 Nantes – csapat ezüstérem
A Momiji Kupán háromszor vettem részt, ebből kétszer második, egyszer pedig első helyezést értem el.

1995-ben megalapítottam saját klubomat, a Happu Fudo Kendo Klubot, ahol jelenleg is tanítok. A tudás nagy hármas egysége a Megértés, Megfogalmazás, Megcselekvés. Ma 5. danos vagyok, tanítok, s tanulok tovább. Komoly lehetőség pl. a kitamotói edzőképzés, melyen nagy számban vannak jelen öreg japán nagymesterek, s csak külföldieket oktatnak. 1999-ben én is részt vettem ebben az edzőtáborban, amelyet minden évben az edzők továbbképzésére tartanak. A napi három edzés mellett a forró fürdőt ne hagyd ki, bár 35°C fok mellett 90%-os a páratartalom. Szerencsénkre állandó látogatóink és segítőink a különböző japán egyetemek csapatai, világbajnokok, s oktató mesterek, mint Masataka Ohta is.

Étel:

Nem eresztem bő lére, csupán annyit mondanék, ha nem neked készült az étel, vagy nem istenes, jobban teszed, ha kihagyod az étkezést. Továbbá egyedül enni sem nagy élvezet. Az evés örömét közölni kell a szeretteiddel, kivel töltekezel, s az érzékelhető összefüggéseket folyamatosan tudatni a Mindenhatóval, ki megteremtette eme fenséges gyönyör lehetőségét.

A jó bor sem maradhat el a magyar ember asztaláról. Ha szerencséd vad, s atyád egy kisebb házi pincészetet hagyott rád, amit tovább fejleszthetsz az évek folyamán, akkor egy kis odafigyeléssel, állhatatos munkával, szakértelemmel egészen kitűnő, de mindenképpen tiszta, vegyszermentes borokhoz szoktathatod hozzá a te és köreid szervezetét. Bizony, ha megszokjátok egymást, már a legkülönb francia, spanyol, kaliforniai palackos borok sem jelentenek egyebet majd, mint piaci kényszerűségből ízbeállított magakellető kotyvalékok, melyek elfogyasztása után csak a fejed, meg a gyomrod fáj. A mi Magony testvéreink oltványkészítéssel foglalkoznak Mátraalján, így könnyű kiválasztanod a neked legkedvesebb fajtákat, sorokat, s leszüretelheted, kibogyózhatod, préselheted otthon a mindig vissza-vissza járó baráti társaság segítségével. -Ferikém! Van még abból az Irsaiból, tudod?- Van még egy pár régi palackkal, de inkább ezt a muskotályt hoznám a hordóból, tudod, meg kéne kóstolni, most mit mutat, s majd utána mgnézném még a Medinát is, mert már jó két hete nem láttam. Így megy ez nálunk. Szívesen fogadlak, ha jössz, téged is. Ha még marad a mangalica sonkából, amit télen vágtam Somogyban a vadőrnél, azt is kapsz hozzá. Vagy gyorsan sütök parázson kis tarja-szeletecskéket, füveket a kertben találok hozzá eleget, mert volt gondunk rá ültetni Anyóval. A kenyeret is saját búzából őrölt teljes lisztből sütjük a kemencében, ha csak tehetjük. Tisztára giccs, mi? Az ember fölösleges kényszerűségekkel eltöltheti az életét, de ki kell ismernie minden elemét, mi az igazi, mi a hiteles, mi a szeretetteljes. Azt kell keresni azok után újra, minden nap.

A TÖRPEHARCSÁT óvatosan fogd, tüskéje hosszantartó fájdalmat okozhat. Nem kell szorítani, csak gyöngéden egyensúlyozd a markodban. Szedd ki a kevés belsejét, tűzd rá magát a halat a nyársra, épp hogy átmelegedjen a közepe, úgy kész is. Eheted só nélkül. Abban biztos lehetsz, hogy mindenfajta hal a legtökéletesebb a kifogás után nyárson megsütve. A KESZEG jó ízű, paprikás lisztben megforgatva, olajon kisütve, SÜLLŐT sima liszttel kell. Filézett CSUKÁT panírban,- mustár, tejföl, citrom, foghagyma, bors, só, tojássárgájával összekevert mártással-. Nyárson a csuka kívánja, hogy szalonnával tűzdeljed. PISZTRÁNGOT vajon, KECSEGÉT rákkal együtt, jénaiban szoktuk készíteni. Innentől már bonyolódhatik a fűszerezés, saját ízlés szerint. Pörköltet 3 kg feletti tiszai nyurgaponty-ból, vagy harcsából érdemes készíteni túrós csuszával. Ha találsz kora-nyári visszamaradt vizeket, hol a csukák már egymást eszik, akkor a következőt tegyed. Három nagyobbat tölts meg vereshagymával, petrezselyemmel, a kisebbeket fokhagymás gombával. Tedd tepsibe őket szellősen, hasukkal lefelé, majd egyformára vágott gesztenye, krumpli és hagyma-darabokkal körítsd. Reája rostot állíts, amin a nagyobbak fölé szalonna szeleteket helyezel, hadd csepegtessék a drága zsírjukat rájok, s úgy süsd ki kemencében. Csak gyömbérrel szórd meg kissé.

Ha bolti gombát akarsz ízletesen elkészíteni, akkor almával együtt varrd a kacsának a belsejébe, azt rakd be egy több napja pácolt kisebbfajta vietnami csüngőhasú malacba, s úgy tedd a kemencébe. Résen légy, hogy jusson neked is belőle! Nyárson jó ritmust ad ki a „szalonna-hagyma-békacomb, szalonna-hagyma-békacomb”, citrommal csepegtetve. Taiwanon a békát egészben, kibelezve árulják. Nem értenek az esztétikához! Egyre kevesebb már az ürge, pedig ügyesen, a hasának hosszanti felvágása nélkül kibelezve, jó dolgokkal megtömve, impozáns látványt nyújt az asztalon, kivált sznob társaságban. ÁGYASLEVEST leginkább öreg fácánból, vagy gyöngytyúkból készíts lassú tűzön, türelmesen főzve, kevés tárkonnyal. Vajon párolj egyformára vágott sárgarépa, spárga, gomba darabkákat, s a tányér leves közepébe fektesd, majd takard be puha tejföllel. Varjúból még ízletesebb, de azért magasra kell mászni, nem minden fészekben találsz fiókát, átlasszózod magad a másikra, onnan tovább, szóval fáradságos munka. Keress a bokorban egy villás ágat, a fejét akaszd vele, s úgy húzd le róla a kabátot, miután a nyakánál megindítád egy vágással. Vegetát és egyéb ételízesítőt ne használj, hanem ültess lestyánt, erre az ízre vágysz biztosan! Minden évben kihajt, de a gyökerét szárítva is felhasználhatod. Így cselekedjél!

Hal és vad:

Mindig vágytam a természet közelségére, s ügyeltem is arra, hogy mellette maradjak. Nyaranta különféle tanyákon nevelkedtem, kutattam a pocsolyák titkait, folyók szeszélyét. Keresztanyám sokszor mondja is: „Látom Öcsikém, téged hívnak a halak!” Először pákászni tanultam, jó paraszti módra, merítővel, teszi-veszivel, kassal, kishúzóval, tükrössel. 8 éves koromtól már országos horgászengedéllyel rendelkeztem, jártuk a Dunát, majd ’68-ban megérkezett a kátrány, fenol, s egyéb mocsok a vízen, többé nem mehettünk. Megismertem a Balatont, a világ legszebb tavát. Saját szememmel láttam, s tapasztaltam, hogy tűnik el belőle a hal. Az őshonos garda, a sügér, compó, az okos pontyok. Csendesen hajóztunk hajnalban, s ahova a sirály lecsapott, ott kerestük a balint. Az úgy tesz, hogy nagy sebesen beront a küszök közé, feldobja az orrával, akit talál, az aléltan visszaesik, s ha a madár nem kapja fel, ő megteszi, mert fog nélkül így eredményes. Ilyenkor dobja az ólmot a műléggyel a horgász pont arra a helyre, megtévesztvén a szerencsétlent. A többi keszegfélének csak a vonulását kell megtalálni, ott le a horgonyt, kis etetés és eredményünk van úszóval. A süllőnek fészket kell lerakni, amit csak te ismersz, halszelettel etetni. Ma már tán ez is tilos. Az angolna durva fenevad. Nekimegy a pontynak is, belefúrja magát, jóllakik, majd továbbáll. Füstölve isteni eledel. Csukát ne keress, már az öregek is megmondták, hogy nincs. Én akkor még mindég találtam. De most már régóta én sem. Vannak a busák, amik átugorják a nagyhálót, megöregszenek, s hulláikkal döglesztik a vizet, mint az angolnák. Fulladozik a víz a lebetonozott partoktól. Veszik a nádas, terjed az előnytelen eutrofizáció, jön a mocsár, megy a szabadrablás az egyre csökkenő főszezonban. Tavaszi pontyozáshoz használj kis horgot, vékony előkével, nagy gilisztát középen egyszer átfűzve, hadd ússzon a vízközt, így lesz élményed. Este, ha oly időben találsz, hogy a légnyomás leszorítja a bogarat a vízre, s meghallod a „nagyok” cuppogását, hát fűzzél fel kenyérhajat nyugodtan, s ólom nélkül dobd a felszínre (használhatsz vízigolyót is), ritka lehetőségek egyike.

Az utolsó nagy harcsáért be kellett mennem a barlangjába a nád alá, hát csaknem leharapta vóna a fejemet, ha bele nem akasztom a szájába a kampót. Jól húzott az 54 kilójával, de ő is csak a tálban végezte. Különös figurák a halak, minden fajta más egyéniség, kénytelen vagy megszeretni, s többé nem bántani őket. A süllő füle mellett ágyút is sütögethetsz, csak ránt egyet a vállán, lustán kap, de nincs nála ízletesebb hal itthon. A compó körbe táncol, érdeklődik, cseveg. Ne bajlódj a pucolással, tekerd be fóliába, töltsd meg a hasát, s ha kezdi veszteni a súlyát, kész. Nyisd szét, s ami nem ragadt oda, edd meg. A csukát hátulról közelítsd meg úgy, ahogy azt ő teszi másokkal. Másfél méter körül picit bemozdul a farokúszója, s a bal oldala felől hátra pillant. Egy másodperc múlva nem látod többé, csak a nyomát a mozgó növényeken. Murénához használj egy kis darab rézgálicot, tedd be a lukba, ahol lakik, majd kijő onnan, s akkor bizton megszigonyozhatod, másképp ki sem húznád.

A polipot keresd a kövek alatt, kézzel, vagy kampóval kiszedheted, majd csapd százszor a sziklához főzés előtt. Nagyobb fűrészes sügérrel ne is bajlódj, mert ha dögre nem lövöd, oly erővel húz, hogy vagy ott hagyod a felszerelést és odább állsz, vagy ha „okosan” a csuklódra csavartad a biztosító kötelet, még az életedbe is kerülhet. Szabadtüdővel merültem Thasos szigetén, mikor húsz méteren beszélgetésre került sor egy ilyen 30 kg körüli illetővel. Ismeretlen testbeszédét tanulmányoztam, s elfelejtettem felmenni, ami végül is megtörtént. Egy órán keresztül jöttek az arc- és homloküregből az eleinte sárga, majd bíbor színű trutymók, s hónapokra elvesztettem az egyensúlyozó képességemet. Továbbá ne fogdosd az elektromos ráját, mert félholtan is ráz. Ne próbáld eladni a harmincöt kilós tüskés ráját, ha nem ízlik (ehetetlen), mert még a kínai vendéglős is csak félre hajtja a fejét, kissé széthúzza a száját, s nyitott tenyerével félre nem érthető apró, kaszáló mozdulatokkal tudomásodra hozza hogy igen-igen, de most sajnos nem-nem. Ne dézsmáld meg a halász tengerbe rakott varsáját, melybe füveket rak, hogy becsalogassa a növényevő kisebb egyedeket, mert csalódni fogsz az ízét illetően bennük is. De ha a sótól már eleged van, nyugodtan merülj le egy tengeri sünért, bontsd fel, s a narancssárga ikráival édesítsd szádat, s gyomrodat. Honnan tudod, hogy nőstény? Egyszerű. A nő ott is öltözködik. Amelyiken fűszálat, vagy bármi egyéb szemetet találsz, az Ő. Rákot az itthoni édesvizeinkben is lelsz. Tiszta öntözőcsatornákban, vagy bányatavakban megkeresed a lukakat, s kézzel kihúzkodod őket onnan. Vagy csinálhatod erre a célra készített hálóval is. De sok hálót megkötöttem már! Emelit, húzót meg egyebet, mi ajándék lett, vagy dísz a szobában később. A tiszai kagylót, ha szép világoszöld, egy kis áztatás után fűzd nyársra, s jól átsütve ízletes eledel. Ha a Rábából szeded, sokat ki kell belőle vágni. A kisebb halakból (melyet fenéken fogsz gilisztával), de legalább öt-hat féléből főzött halászlé mellé kiváló eledel, sült burgonyával körítve. De ez már egy másik fejezet.

Odáig jutottam, hogy a természet ellen nem űzök sportot. Nem vágyom lődözni az olasz és német vadászoknak kitermelt szerencsétlen állatokat, nem csapom be rafinált szerkentyűkkel, csalikkal, horgokkal, méregdrága felszerelésekkel a szegény vízi élőlényeket, nem én! Hanem bemegyek hozzájuk, s kézzel amit elkapok, az az enyém, s meg is eszem. Egyenlő esélyek, élvezetes időtöltés, mint az vidéken teljesen természetes volt. Folyóoldalban, a padmalyon megsimogatni a halat, majd ügyesen megfogni – az ám! A kárásznak fel kell zavarni a vizet, majd ahol érzed, ott tapogasd, nem megy el. Lábnyomodban találhatod akár, arccal lefelé. Szélesre tágított ujjakkal kell erősen tartani. Saját rekordom: két kézzel három hal egyszerre. A süllőt úgy érzed a bokor közt a lábaddal, mintha nejlonzacskó lenne. Lassan elmozdul, két kézzel kell elöl, s hátul megfogni. Sajnos a három-öt kilós példányok már kiugranak az én kezeim közül is. Erre még rá kell gyúrnom. A csuka kemény ellenfél. Kis vízben, a partoldalban, meleg napon, a lombok árnyékában keresd. Készíts öt méter körben iszapfüggönyt, majd bokádra ülve, térdeid, s karod széttárva hassal közelíts. Kevés esélyed azonban van. Több, ha nádközt találod, s azt hajtod rá jobbról-balról. Ha e nemes útját választod is a halászásnak, azért még sok akadályba ütközhetsz. Jön a horgász feléd a felemelt evezővel, sokáig kell tudni úsznod a víz alatt. A halőr vár az autódnál (hibáztál, tessék messzebb megállni). Törött üvegbe léptél, oké. De ha nem tanulsz meg az éles kagylókon egyensúlyozni, megint csak a te hibád. A rád tapadt piócákat határozott ütéssel kell eltávolítani, a vízi csalánozókhoz hozzászoksz pár év alatt, s aztán a dózist mindig fel kell venni, mert az ellenállás elfelejtődik. Ezért divatos betegség manapság az allergia. Tessék találkozni, ütközni a nehézségekkel, egyre beljebb a sötét részek, ismeretlenek felé is, hogy növeld a tapasztalást, de maradj egyensúlyban önmagaddal, harmóniában, s békében a természettel.

Család:

2001 óta házas, négy gyermeke és négy unokája van.